Kétségbeesés

Отчаянье

                           E. P. Bezobrazovának

Vidáman szikrázó a jég.
De szívem jégöntvény-rideg lett.
Szirmát a hó hadd szórja szét, –
S göngyöljön papirusz-tekercset.

Hóbucka roskad: szinte forrt,
Hóörvény-csipkéit kibontva,
A hó a homlokodra mord
Füstöt terít, s elszáll robogva.

Hasonmásom nyomon követ,
Végigvillan fagyos palánkon,
Elcsúszik, s a fagyos követ
Elhagyja, – most már én se látom.

Ó, lélek, állj – dermedj magad!
Pelyhek, vakítsatok meg végleg!
Az égbe kopjáitokat
Szúrjátok, utcalámpa-fények!

Virága-hullt, kihunyt napok,
Eldalolatlan ének lesztek.
Járjátok, lámpa-osztagok,
Sikos jég-táncát fényeteknek!

1904. Moszkva

________________________

Andrej Belij verse,
fordította Baka István.

Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből