Kísértés

Искушение

„Elég volt! Nem kell ide szépség!
Dalt e világ nem érdemel.
Tasso, fáklyád veszítse fényét –
Homérosz, feledjenek el!

És a Forradalom se kell már!
Szétszéledő hadnépe, nézd,
egyetlenegy kitüntetést vár
s szabadságot – kupeckedést.

Hiába prófétál a téren
harmóniák éhes fia,
nem vágyik üdvösség-hirére
jómódú polgártársa ma.

Önelégült s csupa ravaszság,
kifakult zászlai alatt
magáról a sunyi pimaszság
s profit rühét vakarja csak:

Kereskedelem, tágulj innét, de
kulák vagy burzsuj nem vagyok,
a szabadság tűzsüvegébe
dugom a napi hozamot.

Lélek! E meggyalázott mellben
oly szűkösen vagy, szinte fáj.
Keress vigasztalást a mennyben,
s vissza se nézz a földre már!”

A szív haragvón így kísérti
Psychét, a tisztán álmodót.
S felel Psyché: – Milyen az égi,
honnan tudnád, te földi, mondd!

1921
__________________________

Vlagyiszlav Hodaszevics: Mint sivatagban a délibábot című kötetéből. Baka István fordítása.