Menekülés

Побег

Rejtőzve zápor függönyébe
sok közönyös szempár elől,
ó, holnapom! – kémlellek téged,
akárcsak a bombát vető

a vonatot kémleli, még meg-
rettenve robbantás-zajától...
(Iszonya nemcsak az ölésnek
űz minket arcunkat a zápor-

sörénybe fúrni!) Nem a vádtól
rettegés, nem... De füttyök! felhők!
A Holnap teljes gőzzel száguld
peron mellett, mely messzi eltűnt

előlem... Áldott Istenem!
Uram! S verődöm füstgomolyba,
mint falba... (Hágcsóra teszem
a lábam – vagy már láb se volna,

se kéz?) Lázálombeli éj
lámpái versztoszlopokon...
Nem szerelem, nem szenvedély,
vonat vagy, véled utazom

az Öröklétbe...

1923. október 14.
________________________

(MARINA CVETAJEVA: A KIRÁLYNŐ VÉDELMÉRE című kötetéből. Baka István fordítása.)