Míg lángoló, ifjú a lélek

Пока душа в порыве юном

Míg lángoló, ifjú a lélek,
ártatlanul lecsupaszítsd,
fecsegő húroktól se féltsed
szentséges háborgásait!

Légy szemtelen, utáljanak bár,
midőn fennhangon hirdeted:
új igazságokat találtál -,
de hiszen újak is – neked.

Később, ha már az ihletedben
csalódtál egy kicsit, ne bánd,
teázgatásod énekeld meg,
a lepkeszárnyak hímporát!

Alkoss merész-határozottan,
hajlítsd a szolga-szavakat,
és szórd világodra nyugodtan
áldásaid s átkaidat!

S tudd meg végül, felfogni mindent
új módon mennyire csodás,
szavak bolondját, részegítsen,
bármily nehéz – a hallgatás!

1924
________________________

Vlagyiszlav Hodaszevics: Mint sivatagban a délibábot című kötetéből. Baka István fordítása.