Mióta taposok...

Как давно я топчу...

Mióta taposok, cipősarkam mutatja.
S le sem söpörtem halánték-pókhálómat.
Azért oly kellemes a kakas hangja,
mert ma se más, mint tegnap.
De sötét gondolatod értelemmel nem rögzítheted,
mint homlokodba hulló fürtödet.
És már nem álmodod, hogy legyen kevesebb,
ritkábban támadjon, s ne szórjon szemetet
idõdre. Nyomorúságos lakónegyed
szúrja szemed, hogy majd, sorát követvén,
az itt lakót arcáról megjegyezd,
s ne fordítva, ahogy szeretné.
És a szobában sámánként forogva, mint
gombolyagot, úgy tekerem magam
köré a semmit, hogy a lelkem tudjon valamit
abból, mit Isten tud csak biztosan.

                                                                 1975
____________________________________

(JOSZIF ALEKSZANDROVICS BRODSZKIJ: ÚJ ÉLET című kötetéből. Baka István fordítása.)