No. 53 A Tanto-i vámsorompó alatt... (Baka István fordítása)
No 53
A Tanto-i vámsorompó alatt T-nél,
egy őszi éjszakán lezajlott csihipuhiról
Sört ha vedelt s a sörre snapszot,
Szárnya lankad, oly nehéz:
Sárba letottyan égmagasból,
Tompa, megfakult az ész.
Nézd csak a Berget! < Cselló >
Hogyha betermelt, < Cselló >
Lomha a hangszere, orra vörös,
Bárha ép, csupán sörös.
Nem szökik égi tűz dalába,
Kedv nekűl fogott vonót,
Tanto-i vámon át a kácsa
Épp ilyen tunyán totyog.
Hallga, be zsörtöl! < Cselló >
Hízik a pörtől, < Cselló >
S húrja ha peng, a vonója nyekeg:
Hess, olympi kellemek!
Prószit! A páskumszéli korcsma
Híres, s jó a gazda ott:
Potroha nagy, serény a torka,
Sörbe fojtja bánatod.
Verd csak a taktust! < Cselló >
Jót nyakalunk most. < Cselló >
Pajta, mező, tanya körben a táj,
Varjulárma fülbe váj.
Harsog a gazda, búja elszáll,
Korsaját kilötyköli,
Hogyha a szólót kezdve Berg már
Brácsahúrját pöcköli.
Húzza, danolja, < Cselló >
Jár a vonója, < Cselló >
Bólogat, égre tekint, mosolyog,
Reng a dús szemöld-bozót.
Ostoba képpel, ócska rongyban:
Berg elénk eképpen állt,
Húzza vonóját, gombja villan,
Tökfedőjén holt virág.
Céloz az ujja, < Cselló >
Félrefog újra, < Cselló >
Rézcsat a jobb saruján, s a balon
Mi más lehetne: ón.
Prószit, öreg! Van ok mulatni,
Nézd a féleszű zenészt!
Cirkuszi cerkóf, épp olyan, ni,
Bandzsalít s a rúdra néz.
Szökdel a padlón, < Cselló >
Röptibe hajlong, < Cselló >
Nincs majom ennyire fürge sehol,
Fel s alá ahogy lohol.
Részeg a vendég és a csaplár,
Ahány korsó, annyi gond:
Ott az a matróz kést ragad már,
Itt öreg segéd borong.
Lendül az inga, < Cselló >
Indul a hinta: < Cselló >
Leng a kötél a fenyőgaly alatt.
Húzd, a nóta hol marad?
Csin-csin, ügyeske Freja-fruska!
Táncba hívó dob pereg,
Szalmakalap, fehér harisnya:
Holdsugárban hempereg.
Hol zeneszóra, < Cselló >
Hull le a szoknya, < Cselló >
Hallom a pásztori dalt, be remek!
Tettre kész e lánysereg.
Csin-csin, igyál velem, galambom!
Hisz nyakalni, falni jó;
Fűszeres itt a sör, van abban
Citrom, szerecsendió.
Rajta, hugocskám, < Cselló >
Táncba, mulass ám! < Cselló >
Körbe kering a hajós meg a lány,
Járja csizma és topán.
Hát az a bőrsapkás ki volna,
Ki csipáját dörgöli?
Kriglit emel, szuszog, bedobja,
Majd pipáját tömködi.
Csak vigyorog, de < Cselló >
Kortyol is egyre, < Cselló >
Bókol, iszik, mutogatja fogát,
Kínál korhely cimborát.
És ki lehet, ki meghajolt ott,
S csattogtatja ostorát?
Kóbor eb ugrik, ám a hollók
Békén tallóznak tovább.
Távol a szirten < Cselló >
Roskadozik fenn < Cselló >
Egy fura, vén kalyiba, alig áll,
Tört kerékre varju száll.
Hát az? A Sjögren névre hallgat,
Tanto hirhedt vámosa,
Társzekeret, kocsit kutatgat,
Kapzsi, szentfazék pofa.
Lesz baja nyomban, < Cselló >
Hogyha betoppan < Cselló >
Pár bedagadt szemü, durva lator:
Mocskos körmök, tömpe orr.
Törd be az orrát, vaskobakját,
Tépd a gazt, ez ám a tánc!
Rusnya szemébe vágd a flaskát,
Megdögölsz, rühes finánc!
Ő vala éppen < Cselló >
Az, ki a héten < Cselló >
Rézcsöveinkre sunyin lecsapott:
Főzőnkért fizetni fog.
Tudd meg: örömtől zeng a kocsma,
Ám a vége kés, halál.
Tudd meg: a véred hull a snapszba,
Tósztom hullád hallja már.
Forte, te ördög! < Cselló >
Fújd meg a kürtöt! < Cselló >
Verd a pofáját, tépd a zekét!
Üsd! De mégse – állj, elég!
C. M. BELLMAN: FREDMAN EPISZTOLÁI ÉS DALAI című kötetéből
Baka István fordítása
Az episztola eredeti szövege a svéd Bellman-weboldalon olvasható: N:o 53. FREDMANS EPISTEL. Angående Slagsmålet nedanför Danto-Bommen hos T. en höstnatt.