Ó, elhagyatva lenni – milyen éden!
О, быть покинутым – какое счастье!
Ó, elhagyatva lenni – milyen éden!
A múltat éles fény hasítja át –
Akárha nyár után a téli égen
Látnád a nap kioltott sugarát.
Száraz virág, köteg szerelmi posta,
Két boldog légyott, mosolygó szemek, –
És bár utad borús és latyakos ma,
Tapostál zsenge, tavaszi füvet.
Más tanításra lelsz másfajta kéjben,
Más útra lépsz, mely széles és üres.
Ó, elhagyatva lenni – milyen éden!
Ha nem szerettek – az a végzetes.
1907. szeptember
________________________
Mihail Kuzmin verse,
fordította Baka István.
Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből