Ó, elhagyatva lenni – milyen éden!

О, быть покинутым – какое счастье!

Ó, elhagyatva lenni – milyen éden!
A múltat éles fény hasítja át –
Akárha nyár után a téli égen
Látnád a nap kioltott sugarát.

Száraz virág, köteg szerelmi posta,
Két boldog légyott, mosolygó szemek, –
És bár utad borús és latyakos ma,
Tapostál zsenge, tavaszi füvet.

Más tanításra lelsz másfajta kéjben,
Más útra lépsz, mely széles és üres.
Ó, elhagyatva lenni – milyen éden!
Ha nem szerettek – az a végzetes.

1907. szeptember

________________________

Mihail Kuzmin verse,
fordította Baka István.

Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből