Epilógus
Mit kezdjek, verseim, tivéletek?
Végződtök, kezdve éppen.
Boldog menyasszony – s vőlegénysereg,
Elhunyt a holt egészen.
Regények szózatát megértheted,
Hatalmas pont a végen;
Tudod, ki Armand, özveggyé ki lett,
S kié Eliz, kié nem.
De könnyen szőtt mesém adós marad
Sok míves utalással,
Gazellamód szökellve ugrik a
Mély árkon átal.
Szememben érző lelkü olvasó
Könnyet se láthat,
Nem pontot tesz a végire a sors,
Hanem pacát csak.
1906-1907. november
________________________
Mihail Kuzmin verse,
fordította Baka István.
Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből