Ó, ha ezen az áhitott

О, если б в этот час

Ó, ha ezen az áhitott nyugalmu órán
hunyt szemmel kilehelném lelkemet!
Te, kis Chloém, keservesen zokognál,
s rettegve néznéd dermedt testemet.

S az asztalon feküdnék jó három napig,
rejtelmekkel teli, szelíd magányban,
mint aranybárka, mely magába zárja
a földi bölcsek tanításait.

Jönnének társaim (nem tetemes a számuk!)
a titkok titkáról csevegni, ám
te pillantásod, nem figyelve rájuk,
pihentetnéd a rózsán, violán.

Pajkos leány – a bölcselmet nem érted.
Na és! De, kedvesem, halott szívem felett
hallom, hogy mellemen hogyan cseréli félve
a jegestömlőt gondosan kezed.

1915

__________________________________

Vlagyiszlav Hodaszevics: Mint sivatagban a délibábot című kötetéből. Baka István fordítása.