Ó, mily csodás tekintetemnek

Какая дивная картина

Ó, mily csodás tekintetemnek
Zord északomnak tája mind!
A sík, hol semmi sem terem meg,
Oly puszta, mint az álmaim!

Itt szellemem konok-dühödten,
A némaságban felnevet;
S egy holló árnya égbe röppen,
S a holt fenyőág megremeg.

Alant a vízesés csobog csak,
Kivájva gyökeret s követ;
S szűz-nemtelen himnuszt dalolnak
Najádok a habok felett.

S e jéghideg vizek neszében
Hollóhad károg élesen,
S a meddő szűzek halszemében
Enyészik lassan életem.

1909. március

________________________

Alekszandr Blok verse,
fordította Baka István.

Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből