Orgonalila homály

Сиреневая мгла
   
Az utcánkat hó borítja vastagon,
Orgonalila homály fut a havon.

Röptiben bepillantott az ablakon,
S rádöbbentem, hogy szeretem őt nagyon.

Kérleltem az orgonalila homályt:
„Térj be hozzám, itt a kuckóm vár reád.

Nem a régi búmat kell oszlatni szét,
Oszd meg vélem, kedvesem, a magadét!”

Már csak messziről hallottam, mit felelt:
„Ha szeretsz, a nyomom úgyis megleled.

Hol jég kéklik vékonyan örvény felett,
Elidőzöm ott, ha végzem röptömet.

De a tűzhelyednél meg ne lássanak...
Az enyém csak az, ki bátor és szabad.”
_______________________

Innokentyij Annyenszkij verse,
fordította Baka István.

Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből