Öröklét

Вечное
   
Zárt folyosóján a napoknak,
Hol még a mennybolt is nyomaszt,
Perc-létemből nézek korokba,
De várom a Szombatomat.
   
Midőn a lélek izgatott, vak
Tévelygésének vége lesz...
Ó, nap, melyen látok s tudok majd
Különös dolgokat, siess!
   
Mindent, mi zaklatott, megértve,
Új, másik lelket is lelek.
S áldom az utat, mely a férgek
Sarától a Napig vezet.
   
És az, ki dörgéstől kísérve
És jámbor csöndben jött velem,
Ki gyönyöreim elítélte
S elnézte bűnöm kegyesen,
   
Tanított harcra, hallgatásra,
Elárult ősi titkokat, –
Botját letéve, fordul hátra,
S „Megérkeztünk” – ezt mondja csak.

_____________________________

(A NYIKOLAJ GUMILJOV VERSEI című kötetből. Baka István fordítása.)