Roland kürtje

Pоландов Pог

Mint egy bolond – púpjáról költve élcet –,
bús árvaságomról éppúgy beszélek.

Hercegnek ősök, szeráfnak a menny
hadai állnak – ezer s ezeren –

háta mögé – hogy élő falnak essen,
ha dől, és társak ezre váltja menten!

Zsoldos hadat, a sátán légiót
dicsér, s a púpra büszke a bolond.

Így, végül, én, halálos-kimerülten,
szent hivatással: harcolni hevülten,

míg kifütyülnek s nyárspolgár nevet –
én magam – mindenkiért – mindenek

ellen! – kiállok, és hangos hivásom
küldöm az ég ürességébe vádlón.

És szívem lángja záloga lehet
annak, hogy Károly hallja kürtömet.

1921. március
________________________

(MARINA CVETAJEVA: A KIRÁLYNŐ VÉDELMÉRE című kötetéből. Baka István fordítása.)