Spoletói lány
Karcsu, akárcsak a templomi gyertya,
Ám a tekintete tőre hegyes.
Szűz, a találka csodája se kell ma,
Mártírt, máglya tüzére vezess!
Boldogságra, kegyedre se vágyom.
Sértene téged a férfiuvágy.
Nékem elég, ha benézek a rácson,
S gyűlik öledben a kerti virág.
Minden elillan – a nap tüze perzsel –,
Hajszol a szél – de te, Mária! Fenn,
Ím, kerubodnak a szárnya lebeg fel,
Sajdul a kín s a gyönyör szivemen.
Éjszinü fürtjeidet telefontam
Gyémánttal, mi a verseimé.
Még szerető szivem is beledobtam, –
Hadd tüzesítse szemedben az éjt!
1909. június 3.
________________________
Alekszandr Blok verse,
fordította Baka István.
Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből