Stanzák

Стансы

Egy másodpercért adtam volna
egykor egy évet, életet...
Hisz fel se fogja a lator, ha
könnyen jött pénze elpereg.

Most, másmilyen napoknak jöttén,
ajkam kerítik ráncaim,
bölcs lettem és szigoru, fösvény,
megdrágultak a perceim.

Látok sokat, még többet értek,
őszülni kezdett már fejem,
hallom neszét a fűnövésnek,
a csillag útját ismerem.

S a hang, mi hallhatatlan néktek,
s a fény, mit nem láttok soha,
lázálmot álmodó pszichémnek
kavargó tapasztalata.

Most nem bántom magam: öregszem,
meggörnyedek – de odabent
gyűlik, mit gyöngéd gyűlölettel
s oly mardosóan szeretek.

1922
______________________

Vlagyiszlav Hodaszevics: Mint sivatagban a délibábot című kötetéből. Baka István fordítása.