Autó

Автомобиль

Megyünk, zord hallgatásba zárva.
Sivár és nyirkos éjidő.
S – dalolva hívó kürt szavával –
autó kanyarodik elő.

Megcsillan lakkja feketéje,
kigyújtva reflektorait,
kiterjeszti a vaksötétbe
fehérlő angyalszárnyait.

És felragyognak mind a házak,
mint ünnepdíszü bálterem,
és egy járókelő e szárnyak
ívén át surran nesztelen.

A fény ellobban, messzi égve,
esőt kavar fel, mintha port...
De hallgass csak: megláttam én egy
másféle, másik autót.

Az nem száguldoz éjjelente,
nappal robog, ha fény vakít,
s két szárnya van, akárcsak ennek,
de feketék a szárnyai.

S mindent, mi csak kerül a fénye
fekete kévéje elé,
azt emlékezetemből végleg
eltünteti a feledés.

Megrozzant elmém elveszíti
Psychém, a fénylő-kedveset,
karom vakon kinyújtva, senkit
és semmit föl nem ismerek.

A világ egyszerű s egész volt,
de amióta járja az,
lélek s világ csupa fehér folt,
mintha fakítaná a sav.

1921
____________________

Vlagyiszlav Hodaszevics: Mint sivatagban a délibábot című kötetéből. Baka István fordítása.