Teázás

Чаепитие

„Petrovról álmodtam ma éjszaka.
Úgy állt a párnám mellett, mintha élne.
S szólnék már: hogy szolgál az egészsége?
De rájöttem, e kérdés ostoba."

Felsóhajtott s gyors pillantást vetett
egy rézmetszetre barna fakeretben,
amelyen egy szalmakalapos ember
komoran lépkedő ökröt vezet.

Petrov a nővérének férje volt,
de sógornőjét szerette; s bevallva
ezt épp, elnyelte őt a Dnyeszter habja
tavalyelőtt, a nyaraláskor.

Ökör. Rizsföld. Eke. A menny felül.
S a barázda alatt úgy szórva széjjel,
mint magok: „Ivanovnának emlékbe"
s a „...tól" egész kivehetetlenül.

Teám kiittam. Menni készülök.
Szembogarában pontként fénylik a
csillag – s értése annak, néki ma
mi mindent adna, feltámasztva őt.

Lekísér engem az udvarra még,
és a matematikailag messze
égő csillagra emeli szemét,
epedve, ám mégis felfegyverezve.

                                              1970
_______________________________

(JOSZIF ALEKSZANDROVICS BRODSZKIJ: ÚJ ÉLET című kötetéből. Baka István fordítása.)