Thézeusz

   
Thézeusz alszik babérkoszorúsan.
Vitorla duzzad, csattog feketén.
A Kentaur arany-zöld csillaga kigyullad
a déli ég ölén.

Dalolnak önfeledten, félig alva,
az evezősök... Lásd meg végzeted!
A Kentaur maró méreggel átitatta
megint az ingeket.

Örömben élve bízunk, mint a gyermek.
Mirtusz, babér fokozza mámorunk.
Csak Aigeusz figyelte éberen a tengert
s a fénylő Kentaurt.