A kínai versek-ciklusból: Utam

Дорога
   
A terebélyes tölgyek árnyán
Út nyílt a lábaim előtt.
Ily kedves út sohase várt rám,
Sövény virágai között.
   
Aggódva néztem, izgatottan,
Hogy lepte be az est köde,
S rokoni-ismerős lett nyomban
A keskeny út minden köve.
   
De mért is indulnék el rajta?
Hiszen odáig nem vezet,
Hol lélegzetem elakadna,
Meglátva a szerelmemet.
   
Alig jött a világra, vasba
Verték aprócska lábait,
S nem járja árnyas fák alatt a
Pagonyt, a föld virányait.
   
Alig jött a világra, vasba
Verték a kedvesem szivét,
S nem lesz enyém soha, akit ma
Szivem szeretni tudna még.

______________________

(A NYIKOLAJ GUMILJOV VERSEI című kötetből. Baka István fordítása.)