A Nürnbergi hóhér
Нюрeнбергский палач
Ki tudja, hogy a hóhér
Mily unalomban él!
Ha volna rája mód, rég
Nem nyúlna pallosért!
Tanultam egykor én is
Klastromfalak között,
A bölcselet s a kín is
Egyformán üldözött.
De ifjan elvetettem
A zord bölcselmeket,
S szabadulásom menten
Nürnbergbe vezetett.
Kivégzés volt a téren:
Napbarnitott nyakat
A bíbor vér ködében
Vágott át épp a kard.
Elbűvölt a kivégző
Kard baljós pírja és
Az ősz bakó megértő,
Bús bágyadtsága is.
Tanulni hozzá mentem,
A pallos már enyém,
S a lányába szerettem,
És hóhér lettem én.
A nép félelme megfoszt,
Hogy cimborám legyen,
Munkám előtt a pallost
Magam fenegetem.
Egyedül lépek, ím, a
Vérpadra, amikor
Még horkol-hörg a bíra
Ágyában valahol.
Kezét az áldozatnak
Jól összekötözöm.
Ha villan pallosom, csak
Unalom, nem öröm.
Erősen lecsapok még,
S roppan a csigolya,
És valaki a lelkét
Kezembe ejti ma.
S kibuggyan bíborló ár,
S a hullát elviszem,
Valaki pallosomnál
Áll sötét-vörösen.
Komótosan vonulva,
Emelt fővel megyek,
A gyalázatot unva
S nappali éjemet.
Szigoruan a házam
Ablakán kopogok,
S a vérszomj otthonában
Sem hagyja a bakót.
Fiam alázatos még,
Elnyúlt a szűk padon,
Megint kötéllel kötném
Meg bánatom.
Könnyek meg jajgatások, –
Hóhér vagy itthon is.
Nyírzizegés, sírások –
Unalmas minden itt!
Ki tudja, hogy a hóhér
Mily unalomban él!
Ha volna rája mód, rég
Nem nyúlna pallosért!
1907. február 22.
_______________________
Fjodor Szologub verse,
fordította Baka István.
Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből