A Nürnbergi hóhér

Нюрeнбергский палач
   
Ki tudja, hogy a hóhér
Mily unalomban él!
Ha volna rája mód, rég
Nem nyúlna pallosért!

Tanultam egykor én is
Klastromfalak között,
A bölcselet s a kín is
Egyformán üldözött.

De ifjan elvetettem
A zord bölcselmeket,
S szabadulásom menten
Nürnbergbe vezetett.

Kivégzés volt a téren:
Napbarnitott nyakat
A bíbor vér ködében
Vágott át épp a kard.

Elbűvölt a kivégző
Kard baljós pírja és
Az ősz bakó megértő,
Bús bágyadtsága is.

Tanulni hozzá mentem,
A pallos már enyém,
S a lányába szerettem,
És hóhér lettem én.

A nép félelme megfoszt,
Hogy cimborám legyen,
Munkám előtt a pallost
Magam fenegetem.

Egyedül lépek, ím, a
Vérpadra, amikor
Még horkol-hörg a bíra
Ágyában valahol.

Kezét az áldozatnak
Jól összekötözöm.
Ha villan pallosom, csak
Unalom, nem öröm.

Erősen lecsapok még,
S roppan a csigolya,
És valaki a lelkét
Kezembe ejti ma.

S kibuggyan bíborló ár,
S a hullát elviszem,
Valaki pallosomnál
Áll sötét-vörösen.

Komótosan vonulva,
Emelt fővel megyek,
A gyalázatot unva
S nappali éjemet.

Szigoruan a házam
Ablakán kopogok,
S a vérszomj otthonában
Sem hagyja a bakót.

Fiam alázatos még,
Elnyúlt a szűk padon,
Megint kötéllel kötném
Meg bánatom.

Könnyek meg jajgatások, –
Hóhér vagy itthon is.
Nyírzizegés, sírások –
Unalmas minden itt!

Ki tudja, hogy a hóhér
Mily unalomban él!
Ha volna rája mód, rég
Nem nyúlna pallosért!

1907. február 22.
_______________________

Fjodor Szologub verse,
fordította Baka István.

Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből