A padovai dóm

Падуанский собор
   
Csodás e templom, mégis csupa bánat,
Kísértés, kéj, viharfelleg-hadak.
A gyóntatószék rácsos ablakán a
Vágytól gyötört szemek átizzanak.
   
S harsog, majd búg csak orgonán az ének,
És újra harsan rettentő szava,
Mintha a vér, sötétlő dómok részeg
Gránit-vénáiban lázongana.
   
A bíbortól, a mártírok mezitlen
Testétől, míg lelkedbe nem hatol
Fehérlő csábításuk, fuss el innen,
Az éjsötét boltozatok alól!
   
Az ónegyednek tavernájában máris
Teraszra ülve, rendelj bort hamar,
Ott, hol a tengerbe folyó kanális
Vizétől zölden fénylik fel a fal.
   
Siess! Még egy erőfeszítés vár rád!
De elgyengülsz, meglátva tornyait
A dómnak – katolikus gótikáját
Úgy tárja szét, akárha szárnyait.

_________________________

(A NYIKOLAJ GUMILJOV VERSEI című kötetből. Baka István fordítása.)