Madár

Птица
   
Imát rebegni nem merek már,
Litániákat feledek,
Fölöttem vészjósló madár száll,
S szemei lángoló tüzek.
   
Még halkan hallom vijjogását,
Mint korhadt cimbalom szavát,
Mint tenger messzi mormolását,
Verdesve sziklák mellkasát.
   
És látom már: acélkarommal
Verdes fölöttem vészesen,
Mint áramló folyó a holdban
Remeg, villogva fényesen.
   
Megriadok. Mit várhat tőlem?
Hisz Ganümédész nem vagyok,
S nem Hellász ege, mely fölöttem
Lágy sugaraival ragyog.
   
Ha meg az Úr galambja lenne,
S jött szólni: „Készülj fel hamar!” –
Mért nem rokon a kertjeinknek
Kék-szürke galambjaival?

_______________________

(A NYIKOLAJ GUMILJOV VERSEI című kötetből. Baka István fordítása.)