A sok-sok égitest közül

Среди бесчисленных светил
   
A sok-sok égitest közül
Zord földünk önként választottam,
S e világon szívem örül,
De akkor csak, ha víg uton van.
   
Ha meglep titkon engemet
A bú, lelkembe lopakodván,
Elnézem a fellegeket,
S a lelkem újra mosolyog már.
   
S ha néha mégis álmodom
Rég elhagyott édes hazámról,
Én magam is csodálkozom,
Mért dobban meg szivem magától.
   
Hisz oly rég volt már, és amott,
A mennyeken túl, hova úsznék...
Hát nem mindegy, hogy hol vagyok,
S fel is milyen vitorlát húznék?

_______________________

(A NYIKOLAJ GUMILJOV VERSEI című kötetből. Baka István fordítása.)