A Vénusz messzi csillagán

На далекой звезде Венере
   
A Vénusz messzi csillagán a
Nap is aranylóbb, fényesebb,
Vénuszon a vénuszi fáknak
Levelei is kékesek.

A gejzirek s a vízesések,
A zúgva áradó folyók
Szabadságról dalolnak délben,
S éjjel mind lámpaként ragyog.
   
A Vénuszon nem hangzanak vad
Parancsok és bántó szavak,
A Vénuszon az angyalok csak
Magánhangzókkal szólanak.
   
Ha azt mondják „eá” vagy „ée” –
Az az öröm ígérete,
„Uó”, „aó” – az ősi éden
Aranyló emlékezete.
   
A Vénuszon, a Vénuszon nem
Fojtogató kín a halál.
Aki meghal a Vénuszon, fenn,
Mint könnyű légi pára, száll.
   
S arany füstök kószálnak égkék
Sátrak között, hol éj suhan,
Vagy felkeresik, aki él még,
Zarándokokként, boldogan.
   
   

   
________________________

(A NYIKOLAJ GUMILJOV VERSEI című kötetből. Baka István fordítása.)