A szökőkutak hűvösében

A szökőkutak hűvösében,
Hol a falakra víz pereg,
Kánoknak szórt az édes éjben
A költő gyöngyszem-verseket.

A henye vígság fonalára
Fűztek a furfangos kezek
Imafüzért sok bölcs szavával
S hízelgésből nyakékeket.

Szaadi fiai a Krímet
Szerették, gyakran erre járt
Küldöttük, rímhez fűzve rímet,
S elbűvölte Bahcsiszerájt.

Meséi széjjel úgy terültek,
Mint eriváni szőnyegek,
És Girej kánnál mind az ünnep
Tündöklő ékessége lett.

De egy varázsló sem, erénnyel
És bölcsességgel vértezett,
Költött ilyen nagy leleménnyel
Se meséket, se verseket,

Mint a jövőbe látó, szárnyas
Költő, kinek csodás honán
A férfi mind komor, szakállas,
De huri-szépségű a lány.