Izsorihoz közeledve

Подъезжая под Ижоры

Izsorihoz közeledve,
Az egekre néztem én,
Tekintetén elmerengve,
Kökénynél kékebb szemén.
Bárha szűzi szépségével
Bússá bűvölt engemet,
Bár mindenki Tver megyében
Vérszopóként emleget,
Mégis Ön előtt a térdem
Féltem meghajlítani,
S szerelmes imákkal mégsem
Mertem háborítani.
Ha világi hiuságok
Megmámorosítanak,
Elfelejtem tán az áldott,
Drága arcvonásokat,
Léptei harmóniáját,
Lenge, karcsú termetét,
Lágy szavának tiszta báját,
Pajkos, víg tekintetét.
Ha pedig nem... ahogy akkor,
Boldog, csöndes berkeit
Év múltával bebolyongom,
S szeretem novemberig.