A vágy, amely bennem lakik

A vágy, amely bennem lakik,
kitörni vágyik a fényre;
döngeti szívem falait –
vajon kitörhet-e végre?

Egy pillanat nyugtot nem ad,
mint tigris ketrece rácsát,
harapja, tépi napra nap
a szívem sok suta álmát...

Piros virágom, édesem,
miért is hullsz le a porba?
Nap gyújtott lángra ékesen –
de széttipor ma a csorda.

Piros virágom, fényed ég,
a szívemet sugarazva.
Házam kietlen és sötét –
s te énvelem vagy a rabja.

 
Jan Rainis: Száll és ég s kihuny a csillag című kötetéből
Fordította: Baka István