Agyongyötörve kelt a hajnal

Встаю расслабленный с постели...

Agyongyötörve kelt a hajnal.
Nem Istent hívtam harcra ki –,
titokban átsuhantak rajtam
a rádió hullámai.

S úgy tetszik: most is bennem élve,
az ereimben futkos a
tőzsdék világi párbeszéde
és Moszkva lázító szava.

Elfojthatatlanul, kuszáltan
a csöndemben keresztezik
egymást a lélekéj-tudással
Melbourne visszhangos éjei.

S fúródnak széttagolt agyamba
valami számok és nevek,
az óceáni viharok vad
moraja s tompa rejtjelek.

Megyek – s rettegve hallgatom csak
a zajt, mit nem hall senki itt.
Kezemmel fülemet befogtam –
örökkön az a hang! Pedig...

Ó, ha ti is megértenétek,
Európa sötét fiai,
még mily erő döfi belétek
nem látható sugarait.

1923
__________________

Vlagyiszlav Hodaszevics: Mint sivatagban a délibábot című kötetéből. Baka István fordítása.