Állomás
G. A. Racsinszkijnek
Büfé: a fénye tompa.
Ül a tisztes, ősz öreg,
Kotlett fölé hajolva;
Vállrojtja leng-rezeg.
Mellette úri dáma,
Korszázsán igazít, –
Kezében cifra táska;
Tréfál, kacérkodik.
De ott – bozótosok közt,
Az úton ő suhan.
Váltók pislognak rá zöld
Szemükkel gonoszan.
Fagy járta át a mellét,
S hová mehetne még: –
A sínpáron hajolj kék
Mozdonyfüstök fölé!
Őt senki sem figyelte.
Élelmet sem talál.
S ím – állomás dereng fel,
A peron fényben áll.
A restiből az útra
Kijönnek, járni még.
Simulj az ablakukra,
Remegj rá ólom-éjt!
Rajuk sötéttel verjed,
Esős vidék, sivár!
Tapadj rá, ismeretlen
Rém, ablakukra már!
Oda – a messzeségbe
Fut a vonat tovább,
Hol szem villant az éjbe,
Csak éj van s pusztaság.
Egyedül áll... A váltó
Már szabadot mutat.
Bokrok szaggatnak szálló
Rubin csillagokat.
S a talpfákra vetette,
Tüzek elé magát,
Csont roppant, meg se rengve
Rohant a mozdony át.
Oda – a messzeségbe,
Fut a vasút tovább,
Hol szem villant az éjbe,
Csak éj van s pusztaság.
S büfé: a fénye tompa,
Ül tisztes, ősz öreg,
Kotlett fölé hajolva,
Vállrojtja leng-rezeg.
S egy örmény, szolgák közt, a
Szivarjáról megint
A hamuját leszórja, –
Nyeli a grenadint.
Rajuk sötéttel verjed,
Esős vidék, sivár!
Tapodj rá, ismeretlen
Rém, ablakukra már!
1908. Szerebrjanij Kologyez
________________________
Andrej Belij verse,
fordította Baka István.
Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből