Estefelé
Vijjog, füttyent, nyekken, nyikkan,
Rőzsével zörög.
Fénye hunytán Nap lepottyan
Rekettyék között.
Szántóföldek száraz árján,
Mezsgyék tengerén,
Szalma-szérűn, ágak árnyán,
Rétek rejtekén –
Házakat szikkaszt a hőség.
Nézik mérgesen:
Néma, idegen mezőség
Nyúlik szélesen, –
Dúlva-fúlva néznek égre,
Mind harag-pupos;
Jármon vödrökkel vizért megy
A menyecske most.
Öreg hombár küszöbére
Ült öregapó.
Öreg szél öreg vidéken
Ődöng valahol.
Bársonyos-fekete árnya
Perget rozskalászt,
A magokat mind kirázza;
Érted-é szavát?
Vijjog, füttyent, nyekken, nyikkan,
Rőzsével zörög.
Fénye hunyt: a Nap lepottyan,
Rekettyék között.
Borzolódnak parasztházak:
Görnyedt armada,
Mint az agg nők szürke-száradt,
Együgyű hada.
1908. Jefremov
________________________
Andrej Belij verse,
fordította Baka István.
Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből