An Mariechen

An mariechen

Mért álldogálsz a kocsmapultnál?
Illik tehozzád, azt hiszed?
Talán ha fürgébb lányka volnál –,
de sápatag vagy és beteg.

Rikít egy óriási rózsa
még csókolatlan kebleden –,
egy sírcsokor, akármily ócska,
szebb díszed volna, kedvesem.

Korán meghalni oly csodás, míg
a bűnöket nem ismered.
Amúgy apád-anyád talál itt
szolid férjnekvalót neked.

Az az úgynevezett derék úr,
nincs nála tisztességesebb,
lesz gyönge válladon nehéz súly,
mely megkurtítja életed.

Jobb lenne tán – e gondolattól
én magam is megrémülök –
kopár ligetben, alkonyatkor,
gazember karmai között.

Jobb lenne tán megélni sorra,
pár röpke másodperc elég:
a porba hullnál megtiporva,
gyalázatot követne vég.

Gyűrött ruhádban ott hevernél
a sűrű nyíresben, magad,
s baloldalt kés állna lilás, még
kislányos mellbimbód alatt.

1923
_______________________

Vlagyiszlav Hodaszevics: Mint sivatagban a délibábot című kötetéből. Baka István fordítása.