Felhők mögül bearanyozta

Вдруг из-за туч озолотило...

Felhők mögül bearanyozta
hideg teámat, arcomat...
Időzz még egy kicsit, ne bukj a
sötét vadonba, téli nap!

Csillogva bíbor esti fényben
fusson a szorgos toll tova!
E sercegésből kél a létem
mindent kimondó sóhaja.

Reszketve, fürge fodrozással
a toll kettéhasadt hegyén,
indul, szalad – s a lap havában
ott tükröződöm... nem, nem én:

csak ama csúcsok diagramja,
sok pillanatnyi sziklaél,
ahol, feljutva s elzuhanva,
a lelkem szenvedése él.

1923
____________________

Vlagyiszlav Hodaszevics: Mint sivatagban a délibábot című kötetéből. Baka István fordítása.