Mint szorgos méhe

Трудолюбивою пчелой...

Mint szorgos méhe, éneked
zendítve líra húrjaként, te
függeszkedsz, gondolat, a lélek –
az örökös rózsa felett.

Féltékeny kelyhét izgatott
és szentségtörő remegéssel
érinted – titokzatos létbe
hatolsz be, míg szívogatod.

Zuhansz most, fejjel lefele,
illatozó mélység szivébe –
és újra felröppensz az égbe,
de már virágporral tele.

Fura lakodba elsuhansz
félrészegen, elnehezedve,
ki gyűjtöttél az embereknek
mézet s az Istennek viaszt.

1923
________________________

Vlagyiszlav Hodaszevics: Mint sivatagban a délibábot című kötetéből. Baka István fordítása.