Andrej Rubljov

Андрей Рублев
   
Tudom, oly édesen, szilárdan,
Ikonokon felismerem:
Csodás a női arc, akárcsak
A Teremtő-ígérte menny.
   
Az orr, akár sudár fa törzse;
A szemöldök szelid ive
Úgy hajlik kétfelé fölötte,
Akár a pálma levele.
   
Alatta két szirén, a két szem,
Oly bűvös-édesen dalol,
Fenségesen szól, vall a lélek
Legféltettebb titkairól.
   
A nyílt homlok, akár derült ég,
S a fürtök göndör fellegek,
Melyeket a szeráf is gyöngéd,
Félénk kezekkel illetett.
   
És ugyanott, a fa tövén a
Száj, mint az édeni virág,
Amely miatt megszegte Éva
Az Istennek adott szavát.
   
Mindezt kegyes ecsetvonással
Rubljov festette énnekem,
És istenáldás lett ezáltal
Robottal terhes életem.

__________________

(A NYIKOLAJ GUMILJOV VERSEI című kötetből. Baka István fordítása.)