Természet

                  Природа
    
                  Ez volna hát ő, a természet, 
                  Melyet a szellem megtagad:
                  A rét, hol illatát a méznek 
                  Átjárja a mocsári szag. 
   
                  A farkasfalkaként üvöltő 
                  Szelek siratóéneke; 
                  Fenyő felett a kergetőző 
                  Fellegek tarka ménese. 
   
                  Látom: árnyak s ábrák forognak, 
                  Látom, és elfog a harag, 
                  Teremtő hintette magoknak 
                  Silány sokfélesége csak. 
   
                  Föld, rossz tréfát ne űzz te vélem, 
                  Dobd már le koldusgönceid, 
                  S légy, ami vagy, csillag az égen, 
                  Melyet vad, belső tűz hevít.

________________________________

(A NYIKOLAJ GUMILJOV VERSEI című kötetből. Baka István fordítása.)