Én és ön

Я и вы
   
Tudom, nem én lennék a párja,
Más világnak vagyok fia,
S jobban tetszik, mint a gitárja,
A zurna barbár bánata.
   
Nem fényes termeknek, szalonnak,
Sötét ruháknak szól dalom –
Felhőknek, sárkányfajzatoknak,
Zuhatagoknak olvasom.
   
Úgy szeretek, mint vízre lelve
Mohón kortyolni az arab,
S nem, mint lovag, ki képre festve,
Csillagra bámul, várva csak.
   
S nem ágyban ér el majd a végem,
Pap és nótárius előtt,
De egy vad szakadék ölében
Burjánzó repkények között.
   
És nem a kitakaritott
Protestáns mennybe száll a lelkem,
Hanem hol rablók, vámosok
S bűnös nők mondják nékem: „Kelj fel!”

________________________

(A NYIKOLAJ GUMILJOV VERSEI című kötetből. Baka István fordítása.)