Árnyék-körtáncba, mely a rét füvén suhan

Я в хоровод теней, топтавших нежный луг

Árnyék-körtáncba, mely a rét füvén suhan,
egy zengő névvel keveredtem,
de foszlik minden, és csupán egy gyönge hang
él ködlő emlékezetemben.

Szeráfnak hittem én kezdetben a nevet,
a lenge testtől viszolyogva,
alig telt pár nap el, és lettem véle egy,
a kedves árnyba olvadozva.

S hullatják újra vad gyümölcsüket a fák,
s rejtélyes lény cikáz elémbe,
és istent káromol, és átkozza magát,
féltékenység-parázs az étke.

S a szerencse aranygyűrűje elgurul,
idegen akarat lakája.
És lenge tavaszod űzöd te is vadul,
tenyérrel lég vizébe vájva.

És úgy rendeltetett, nem léphetünk ki mi
soha-soha a bűvös körből,
s hevert, mint lánykebel rugalmas dombjai,
szoros pólyáiban a szűz föld.

Baka István fordítása