Bacchus

Вакх

Mágusként tavaszi zápor
függönyén át érkezem.
Hozok néktek Ázsiából
szőlővesszőt kegyesen.

Metsszétek a csodaágat,
s mikor itt az ideje,
éltető nedűm kupákat
töltsön színültig tele!

Nőiteknek, magatoknak,
szép szüzeknek töltsetek!
Aranyjogarommal ott majd
én is köztetek leszek.

Dalt súgok a kar fülébe,
s forgok fénylő-szilajon,
részegek ködös szemébe
a csodát varázsolom.

S adatik erő tinéktek
látni, mit nem lát a szem,
és öregség, síri éj nem
háborítja gyermekem.

Kígyófog se mar belétek,
bú se – míg mámorosan
le nem dőltök mind a rétek
pamlagára boldogan.

Én meg – útra kelve, nyomban
rózsás ködbe rejtezem,
józanul – bármennyit ittam,csak magamtól részegen.

1921
__________________________

Vlagyiszlav Hodaszevics: Mint sivatagban a délibábot című kötetéből. Baka István fordítása.