Naplómból

Из дневника

Fülsértő minden földi hang,
s a fény is elviselhetetlen,
akár a fog a megdagadt,
ínyből, kibújna már a lelkem.

Kibúvik – és mindjárt vadul
ledobja nyűtt burkát a sárba.
Ezerszemű – az éjbe hull,
de nem e szürke éjhomályba.

És engem itt hagy fekve, mint
bankárt, apacs-késtől lerogyva –
sebem szorítva rángani
s üvölteni világotokban.

1921
____________________

Vlagyiszlav Hodaszevics: Mint sivatagban a délibábot című kötetéből. Baka István fordítása.