Bár mit se szánom múltamat

Пускай минувшего не жаль...

Bár mit se szánom múltamat,
bár a jövendőből se kérnék –
epés mosollyal nézem a
korok közelgő messzeségét.
Mindenkinek egyenlőn mérte
sorsát e kor méltányosan.
De néha mégis föl az égre
bámul az ember jámboran –
és háborogni kezd magánya,
és lelke büszkén szárnyra kél:
egyenlőtlenséget remél
hetykén, merész tettekre vágyva...
Gránitlapok közt így tör át ma
a gyönge fű, mint pengeél.

1921
______________________

Vlagyiszlav Hodaszevics: Mint sivatagban a délibábot című kötetéből. Baka István fordítása.