Bizonyság

Улика

Homályos volt és ismeretlen,
holdas magosban pisla fény.
S úgy jelenik meg most előttem,
mint testet öltött, földi lény.

S ím – illedelmesen csevegve,
váratlan megzavarodom,
s egy hosszú hajszálat veszek le,
mely ott maradt a vállamon.

Hamiskásan sandít teája
mögül a vendégem felém.
S csészém csendítve kiskanállal,
csak bámulok s megértem én:

boldog kit álmok vadonába
csalt vágya, s benne tévedez,
s nem e világi boldogsága
felől bizonyságot szerez.

1922
_____________________

Vlagyiszlav Hodaszevics: Mint sivatagban a délibábot című kötetéből. Baka István fordítása.