Egyetlen óra
Isszuk egymást, mintha szomjúság gyötörne,
égő ajkunk összeforr egy óra hosszat:
sóvárogva gyötri-szívja szám a szádat,
sóvárogva a virágot meg se látjuk.
Édes nektár részegítőn illatozva,
lassan árad szerteszét az ereinkben.
Mindent adva, mindent véve, mindent értve,
lélek-nektár megkettőzte életünket.
A kezedhez érve én magamat érzem,
boldogít, ha hófehér kezed megérint.
Csókunkban megállt örökre minden óra,
lelkem és a lelked egy patakba folyt ma.
Jan Rainis: Száll és ég s kihuny a csillag című kötetéből
Fordította: Baka István