Egyetlen óra

Isszuk egymást, mintha szomjúság gyötörne,
égő ajkunk összeforr egy óra hosszat:

sóvárogva gyötri-szívja szám a szádat,
sóvárogva a virágot meg se látjuk.

Édes nektár részegítőn illatozva,
lassan árad szerteszét az ereinkben.

Mindent adva, mindent véve, mindent értve,
lélek-nektár megkettőzte életünket.

A kezedhez érve én magamat érzem,
boldogít, ha hófehér kezed megérint.

Csókunkban megállt örökre minden óra,
lelkem és a lelked egy patakba folyt ma.

 
Jan Rainis: Száll és ég s kihuny a csillag című kötetéből
Fordította: Baka István