Éj

Ночь

Órája folyamár-levetkezésnek,
midőn – miként szem – visszanéz a lélek.
Most nyílanak zsilipjei a vérnek!
Most nyílanak zsilipjei az éjnek!

Vér buggyant, hasonlatosan az éjhez
vér buggyant – hasonlatosan a vérhez
éj buggyant! (Órája a fülelésnek:
fülünkben – mintha szemben – földi képek!)

A láthatóság függönye behúzva!
A kor szele szélcsönddé elcsitulva!
Órája – mintha szemhéj-, fülnyitásnak,
a – nincs se súly, se légzés – hallgatásnak.

Mert fülkagylóvá homorult egészen
világunk: hangokat szívogatóvá;
fülkagyló lett – amely akárha lélek!...
(Lelkekbe – mintha kezekbe – fogódznál!)

1923. május 12.
________________________

(MARINA CVETAJEVA: A KIRÁLYNŐ VÉDELMÉRE című kötetéből. Baka István fordítása.)