Este

Вечер
   
E szél milyen nehézkes, szárnyszegett!
Az alkony dinnye, túlérett-repedt,
   
S kedved volna jól meglökni a fent
Bágyadtan gördülő fellegeket.
   
Ily lomha estelen lovait is
Még szilajabbul hajtja a kocsis.
   
Erősebben lapátol a halász,
Fejszével dühödtebben hadonász
   
A favágó – a tölgy recseg, ropog...
S azok, akikre sorsa bízatott
   
A kozmikus mozgásnak, s kikben ott
Élnek a volt s még nem volt ritmusok,
   
Ők költik szárnyaló verseiket,
Fölverve a tunya elemeket.

______________________

(A NYIKOLAJ GUMILJOV VERSEI című kötetből. Baka István fordítása.)