Zápor

Дождь
   
Záporral befröcskölt ablakomtól
                  Az egész világ ragyás;
Nézem: nem fakult meg, és tudom jól,
                  Nincsen benne változás.
       
Csak a zöld lett baljóslatú-kékes,
                  Mintha gálic folyna szét,
Ám a rózsa fellobbantja mégis
                  Benne vérpiros tüzét.
       
Esőcseppek dobolnak a tócsán,
                  Dörmögik zsoltárukat,
Így litániázik esti órán
                  Dünnyögő apácahad.
       
Dicsőség a felhős, éjszin égnek!
                  Tavaszi folyó, ahol
Hal helyett fák ugranak sötéten
                  Föl a víz alól.
       
Varázsmalom-örvényben forognak
                  Nyerítő, szilaj lovak,
És a lélek, ez a nyomorult rab,
                  Könnyebb most és boldogabb.

________________________

(A NYIKOLAJ GUMILJOV VERSEI című kötetből. Baka István fordítása.)