Fűben és rozsban

Fűben és rozsban tekereg az ösvény,
visz-visz a ló, ringatva a hátán.

Széna áll a napban, asztagba rakva –
lekaszált szénám, hogy illatozol még,
bár lekaszálva illatoznék én is!
Így szólt a széna: „Várd ki az órád!”

Kő ragyog a napban, útszélre dobva –
eldobott kövem, te, hogyan ragyogsz még,
bár kidobva én is, mint te, ragyognék!
Így szólt a kő: „Csak várd ki az órád!”

Föld piheg a napban, felszántva mélyen –
felszántott földem, te is hogy pihegsz még,
bár felszántva én is, mint te, pihegnék!
Így szólt a föld: „Csak várd ki az órád!”

Fűben és rozsban tekereg az ösvény,
visz-visz a ló, ringatva a hátán,
hozzád, tehozzád!

 
Jan Rainis: Száll és ég s kihuny a csillag című kötetéből
Fordította: Baka István