Ha lelkem száraz...

Пою, когда гортань сыра, душа суха

Ha lelkem száraz, ám nedves a szem s torok,
s nem furfangoskodik az elmém, dalra kélek.
Bor van-e még? A bőrtömlőkben még csobog?
Még ring-e Kolkhiszom forró árján a vérnek?
De keblem elszorul, a nyelvem nem forog,
már nem én dalolok – lélegzetem az ének –
s hegy-hüvelyben a fej süketen tántorog.

Dicséri önmagát, ha önzetlen, dalod,
Barátnak vigasz, ám ellenségnek szurok.
Mohából sarjadó, félszemű ének a
vadász egyszólamú éltének adománya,
mit ló- s hegyhátakon dalolnak éjszaka,
lélegző-szabadon s nyitottan, semmi másra
nem gondolva, csupán hogy elérjen a nászra
becsületes dühvel a vőlegény s ara...

Baka István fordítása