Háború

Война
   
                                          M. M. Csicsagovnak
   
Mint a kutya, súlyos láncát tépve,
Az erdőn túl géppuska ugat,
Srapnelek zümmögnek, mint a méhek,
Mind pirosló méz után kutat.
   
És a „hurrá” messziről - akárha
Aratódal zeng a réteken.
Vélheted: falvakra béke száll ma
Istenáldott, csöndes estelen.
   
És valóban háborúnk sugárzó
S szent ügy Istenünk szine előtt.
Állnak szárnyas, tündöklő szeráfok
A harcosok sorfala mögött.
   
Munkásaid, akik áthaladnak
A mezőkön, vértől mocskosan,
Kik hőstettet vetnek és aratnak
Dicsőséget, őket áldd, Uram!
   
Mint muzsik, ki a faekére görnyed,
Mint ki búsul s hozzád esdekel,
Szívük éppúgy lángol most előtted,
Égő gyertyaként olvadva el.
   
De, Uram, erőt s a győzedelmes
És királyi órát annak add,
Aki a leverthez így szól: „Kedves,
Jöjj, fogadd testvéri csókomat!”

__________________________

(A NYIKOLAJ GUMILJOV VERSEI című kötetből. Baka István fordítása.)