Halál

                  Смерть
    
                  Sápadt arccal, hamuszín ruhában 
                  Jössz felém, szelíd szemű leány. 
                  Nem ilyennek láttalak korábban, 
                  Kürtök, csengőkardok évadán.
   
                  Aranylóan-mámoros, robogtál, 
                  Kitakarva fénylő kebledet. 
                  Vérszinű ködökbe hasitottál 
                  Utat, mely a mennyekbe vezet. 
   
                  Mint az örök szomjú Asztreiának, 
                  Mély volt és csodás tekinteted. 
                  És a vér is sebesebben áradt, 
                  S izmosabbak lettek a kezek. 
   
                  Más vagy mostan, de tebenned én e 
                  Régi álmomat felismerem. 
                  Csalogattál mennyek énekével, 
                  S megtaláljuk egymást odafenn. 

__________________________

(A NYIKOLAJ GUMILJOV VERSEI című kötetből. Baka István fordítása.)