Hatodik érzék

Шестое чувство
   
Jók a belénk szerelmes óborok,
Jó a kenyér, mely értünk száll a tűzbe,
S az asszony, aki kínul adatott,
S hogy kínunkat gyönyörrel messze űzze.
   
De mit tegyünk a jéggé dermedett
Egek fölött rózsálló pirkadattal,
Amelyben túlvilági csend lebeg,
Mit tehetünk e halhatatlan dallal?
   
Nem falhatod fel, nem ölelheted,
Elszáll a pillanat megfoghatatlan,
S te újra csak a kezed tördeled,
Nem éred el, csak nézed, míg kilobban.
   
Mint kisfiú, ki fürdő lányokat
Lesett ki, és – játékait feledve –
Váratlanul rejtelmes vágyakat
Érez, a szerelemről mit se sejtve;
   
Mint egykoron a zsurló-rengeteg
Ölén, gyámoltalanságát belátva,
Bőgött a síkos teremtmény, kinek
Vállán sarjadni készült már a szárnya;
   
Vajúdó testünk, lelkünk úgy sikolt,
Természet s művészet szikéje vágja, –
Uram, meddig kell várni még, mikor
Jön hatodik érzékszervünk világra?

___________________________

(A NYIKOLAJ GUMILJOV VERSEI című kötetből. Baka István fordítása.)